Üdvözöljük a

A látszat csal? | Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

Pályázatok - Széchenyi 2020 Információk első kézből

Kamarai rendezvények

<< 2017 November >>
KeSzeCsüSzoVa
  12345
6789101112
131415161718
19
20212223242526
27282930   

A látszat csal?

2017. október 30.

Az államadósság-csökkenés 2010-hez képest 2016-ra a GDP mintegy 6,5 százalékpontnyi összegét tette ki, ezt akár az Összefogás az államadósság ellen alcímű Széll Kálmán-terv sikereként is el lehetne könyvelni. 

Persze csak akkor, ha nem tudnánk, hogy a közben államosított magánnyugdíjpénztári vagyon értéke önmagában nagyobb volt ennél, vagyis az adósságcsökkenés nem a gazdaság belső mozgásának, a reformoknak az eredménye. Ha pedig az Eximbankot és az MNB alapítványait is az államháztartáson belülre kellene sorolni, az még kedvezőtlenebbé tenné az államadósság megítélését – fogalmaz a Karsai Gábor, a GKI Gazdaságkutató vezérigazgató-helyettese.

 

A szakember a GKI honlapján és a Világgazdaság címűlapban megjelent véleménycikkében úgy fogalmaz: „gazdaságpolitikai bravúrról azonban erős túlzás beszélni. Ez az értékelés ugyanis figyelmen kívül hagyja a nemzetközi összefüggéseket: a hitelkamatok és az energiaárak elmúlt években bekövetkezett zuhanását és nem utolsósorban az EU-transzfereknek a GDP évi bruttó 4 százalékát elérő beáramlását, továbbá azt, hogy a magyar gazdaság régiós összehasonlításban legtöbb versenytársához képest tartós lemaradásban van (tavaly csak egy, az idei első fél évben három bővült lassabban a többi tíz ország közül).

Ráadásul a magyar gazdaságpolitika részben a jövő terhére igyekszik finanszírozni céljait, gondoljunk csak a magánnyugdíjpénztárak államosítására vagy az oktatás elhanyagolására.”

A költségvetési politika a kormányváltás elején kifejezetten egyensúlyrontó volt. Míg a GDP-arányos államháztartási hiány a válság kirobbanása utáni két évben, azaz 2009–2010-ben egyaránt 4,6 százalék volt, ez 2011-re – részben a magánnyugdíjpénztári vagyon egy részének felélése következtében – 5,5 százalékra növekedett. Ezután 2012-re – a túlzottdeficit-eljárás megszüntetése érdekében, mivel ez az EU-támogatásokhoz való hozzáférés feltétele volt – sikerült 2,3 százalék alá csökkenteni a deficitet. Ennek ára azonban – a gazdaságtörténeti hagyományoknak megfelelően – visszaesés, a GDP 1,7 százalékos csökkenése lett. E politika klasszikus megszorító jellegét jól mutatja, hogy a beruházás és a fogyasztás is csökkent, a közszférában dolgozók reálkeresete több mint 8 százalékkal esett vissza. 2013-ban Magyarország kikerült a túlzottdeficit-eljárás alól, s azóta 3 százalék alatti a GDP-arányos deficit – mutat rá Karsai Gábor. A szakember szerint az egyik legnagyobb probléma éppen a költségvetési folyamatok áttekinthetetlensége, amely a gazdasági és társadalompolitikai stratégia helyett lobbiérdekek által motivált rögtönzéseket takar.

 

Forrás:

http://www.gki.hu/language/hu/2017/10/29/a-latszat-csal/

http://www.gki.hu/wp-content/uploads/2017/10/Karsai-Gábor-VG-17.-10.-27..pdf