Üdvözöljük a

Versenyképességi körkép | Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

Pályázatok - Széchenyi 2020 Információk első kézből

Kamarai rendezvények

<< 2017 Szeptember >>
KeSzeCsüSzoVa
    123
45678910
11121314151617
18
19
2021222324
252627282930 

Versenyképességi körkép

Szerző: Vathy Szonja | 2017. szeptember 6.

Közel egy éve, Dr. Chikán Attila professzor versenyképességi kutatásáról szóló előadásával indítottuk versenyképességi körképünket a Gazdasági Kalauzban. Az újság eme számában folytatjuk a kitekintést, több neves, meghatározó tudós, kutató és vállalatvezető tolmácsolásában.

Bod Péter Ákos, egyetemi tanár, az MTA doktora  

A 2008-as válság nyomán nagyot változott a gazdaság világa. Európa egésze sokat küszködött, amíg mostanra ismét növekedési pályán halad. A magyar gazdasági élet megpróbáltatásai tehát nem egyedülállóak, a tanulságok is jórészt közösek. Ilyen, hogy versenyképes gazdasághoz versenypártoló és okosan szabályozó állam szükséges. A nemzetközi versenyben elérhető vállalati pozíciót nagyban segíti, ha az állam és kiszámíthatóan adóztat, intelligensen szabályoz, megrendel és termeltet. Ilyen téren az EU új tagállamai hátrányos helyzetből startolt, mivel a kormányzat adminisztratív képessége némileg olyan, mint a termelő tőkeállomány: idő kell az akkumulációhoz.  

Térségünk néhány országa azonban megmutatta, hogy a hatóságok működhetnek viszonylag olcsón és mégis hatékonyan. Az üzletvitel feltételeit („ease of doing business”) mérő világbanki mutatók és más versenyképességi felmérések szerint államunk képességei az észt vagy a cseh szint alatt vannak. Ezt tudtuk. Cégeink jobb híján megtanultak együtt élni a viszonyokkal. Ám elgondolkoztató, hogy a térségbeli helyezésünk romlott az utóbbi években. A nemzetközi összehasonlításokból tanulságként leszűrhetünk: kevesebb állami elvonás kell, és ezzel kisebb állami aktivitás is, több tér maradjon az üzleti kezdeményezésnek, a fair versenyzésnek. A közbeszerzés és általában a közpénzek elköltése legyen átláthatóbb. Infrastruktúrában nincs térségi elmaradásunk, de már az oktatási rendszer színvonalában érezhető a pozícióvesztés. A képzést nem a múltbeli haladó mintákhoz kellene hozzáigazítani, hanem a kibontakozó újabb ipari forradalom igényeihez. Általános jártasság, idegen nyelvi és kommunikációs készség a nem távoli jövőben elengedhetetlen lesz minden munkakörhöz. Rugalmasság, kezdeményezés, folyamatos tanulási készség – hamarosan csak az ilyenre képes munkaerővel lehet versenyben maradni. 

 

 

 

Inotai András, kutatóprofesszor

MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont, Világgazdasági Intézet

 

A fenntartható versenyképesség 21. századi meghatározó tényezői

 

A hagyományos elmélettel és részben vállalatgyakorlati tapasztalatokkal ellentétben, a 21. század fenntartható versenyképességét messze nem az árelőnyök vagy az ár-érték arány (magasabb áron még magasabb minőség) határozzák meg. Három új tényező tekinthető a gazdasági és társadalmi szempontból is fenntartható versenyképesség meghatározó elemének.

Egyrészt a közigazgatás minősége a helyitől a regionális és nemzeti szinten át a nemzetközi beágyazottságig. Ez átláthatóságot, hosszabb távú stabil tervezési környezetet, szilárd, ugyanakkor a felgyorsult változásokhoz alkalmazkodni képes jogi és intézményi közeget, a vállalatok hosszabb távú tervezése szempontjából előre tervezhető politikai és társadalmi környezetet követel meg. Mindenekelőtt pedig a korrupcióval való könyörtelen leszámolást, a korrupcióellenes szilárd jogi környezet megteremtését és a megfelelő törvényi rendelkezések következetes érvényesítését.

Másrészt – legalábbis fejlett és közepesen fejlett, feltörekvő országokban - nincs olyan gazdasági és nemzetközi nagyvállalati, de hasonlóan kis- és középvállalati szerkezet sem, amely fenntartható versenyképességet tudna produkálni a társadalmi kohézió és szolidaritás kritikus szintjének figyelmen kívül hagyásával. A jövedelmek jelentős polarizálódása, egyes rétegek reménytelen leszakadása, a regionális különbségek fokozódása aláássa a ma még a felszínen versenyképes vállalkozások fenntarthatóságát is.

Harmadrészt és leginkább: nincs fenntartható és jövőorientált versenyképesség a humán tőke bővített újratermelésébe történő kiemelt beruházás nélkül. Ez magában foglalja az oktatást (minden szinten!), a kutatás-fejlesztést és az egészségügyet. Tekintettel e beruházás hosszabb távú megtérülésére, alapvető, hogy 20-40 éves távlatban is egészséges, aktív nemzedéke legyen egy országnak. Mindehhez járul – új és egyre inkább meghatározó feltételként – a „beruházás az innovatív társadalomba”. Az innováció nem technológiai, még csak nem is gazdasági kategória, hanem a legteljesebben társadalmi. A 21. század versenyképességében meghatározó szerep jut a társadalmak innovatív képességének. Csak innovatív viselkedéssel felvértezett társadalmak (és országok) fognak túlélni, mi több, sikeresek lenni az egyre éleződő globális versenyben és az egymást felgyorsultan követő nemzetközi, regionális és helyi kihívások közegében. Ez az innovatív viselkedés többek között azt jelenti, hogy nyitottak vagyunk a világra és nem bezárkózunk, szolidárisak vagyunk, és időnket és energiánkat nem gyűlöletkampányokra, továbbá folyamatos ellenség- és bűnbak-keresésre fordítjuk, társadalmi kohézióra törekszünk és nem a társadalom mesterséges – anyagi és szellemi - megosztására, együttműködünk, és nem zsákutcás különutakra tévedünk, jövőorientáltak vagyunk és nem a múltban keressük a 21. századi teendőkre alkalmatlan magyarázatokat, felkészültek vagyunk a kihívásokra, amelyekben esélyt, új lehetőségeket és nem kizárólag vagy elsősorban veszélyt, vállalhatatlan kockázatot látunk.

A legutóbbi években minden nemzetközi rangsorban drámai mértékben csökkent a magyar versenyképesség. Az okok messze túlmutatnak a közvetlen gazdasági szférán. A fent említett és a hosszabbtávú versenyképességet alakító fenti tényezők máris éreztetik (negatív) hatásukat. Sürgős és alapvető fordulatra van szükség. Ez a gazdaságpolitika szintjén viszonylag gyorsan megtehető. De a társadalom tudatának, jövőképének megváltoztatása, továbbá innovációs képességének kialakítása és erősítése (több) évtizedes és folyamatos feladat. És mindannyiunk közös, oszthatatlan felelőssége.